A pálinka szabályozása régiónkban

palinka.jpg

Forrás: 
Adrian Pop, transilvaniareporter.ro

A több évszázados múltú gyümölcspárlat helyzete csak az utóbbi évtizedekben kezdett kiélesedni. Magyarország, majd Románia Európai Uniós tagsága vitákat váltott ki az elnevezés használata kapcsán, ugyanis Magyarország magáénak akarta a pálinka elnevezést, nem gondolva arra, hogy a pálinkának Erdélyben és más helyeken is komoly múltja és jelene is van.

pálinka elnevezés bele is került a 2003-ban Magyarország és EU által aláirt csatlakozási szerződésbe, amely szerint  az elnevezés kizárólag a Magyarországon és Ausztria néhány tartományában előállított gyümölcspárlatokra használható (így szerepel ez a szeszes italok meghatározásáról, megnevezéséről, kiszereléséről, címkézéséről és földrajzi árujelzőinek oltalmáról szóló rendeletbenis). Ezt a rendelkezést már akkor kifogásolták a romániai magyar és román többségi politikusok is, viszont a szerződés változatlan maradt.

Amikor Romániára került a sor csatlakozási szerződését aláírni, belefoglalták, hogy rachiu din fructe (vagyis gyümölcspárlat) elnevezést kizárólag a Románia területén előállított szeszes italok esetében helyettesítheti a pălincă elnevezés. Ezt kiegészítette a Parlament egy olyan törvénnyel, ami, többek között, țuicăpălincăés horincă italok hagyományos román voltát hangsúlyozta, előírva minimális minőségi követelményeket is ahhoz, hogy a gyártók az elnevezést jogosan használhassák. Az italok között régiónként, összetevők, módszerek és alkoholtartalom szerint különbségek vannak, de a szabályozás nem köti meg földrajzilag a pălincă elnevezés használatát. Így annak ellenére, hogy a pălincă hagyományosan csak Románia néhány régiójában készül, Magyarországhoz hasonlóan sikerült az ország egész területére kiterjeszteni az elnevezés használatának jogát.

Nagyjából lezárult a szláv eredetű szó körüli vita, és mindkét ország belenyugodott, hogy az elnevezésen osztozni fognak. Manapság inkább azon dolgozik mindkét ország (kisebb-nagyobb sikerekkel), hogy saját pálinkáját tegye ismertté és eladhatóvá a nemzetközi piacon.

A termékek szabályozása sokat számít az eredetiség és a minőség megőrzésének szempontjából, még akkor is ha eleinte inkább terhére van a gyártóknak. Romániában az adózási törvények barátságtalan volta miatt a pálinkafőzdék és a kistermelők egyaránt annyi nehézségbe ütköznek termékeik értékesítésekor, hogy a pálinka még mindig legfőképpen a feketegazdaság árnyékában mozog.

A magyarországi pálinkák komoly előnyöknek örülnek, mivel a magyar kormány különböző programokkal segítette elő az ital népszerűsítését. Megemlítendő, hogy a Liszt Ferenc Repülőtéren felállítottak egypálinka-automatát, évente megszervezik a Gyulai Pálinkafesztiváltvagy a Budapesti Pálinka- és Kolbászfesztivált. A hagyomány fenntartásáért a magyar kormány adózási engedményekre is tett próbálkozásokat, még ha ezek kudarcba is fulladtak, és mára már új szabályokkal adózzák a magán pálinkafőzést is.

Romániában is lehet látni törekvéseket minden színten. A romániai politikusok gyakran említették, hogy adómentességgel fogják bíztatni a kistermelőket.

Ha teljes adómentességet nem is, de az új román adótörvény előírja, hogy a țuica és különböző gyümölcspárlatok után, amelyet saját fogyasztásra gyártanak a háztartások, 0,50 hektoliter abszolút alkohol mértékéig fele annyi jövedéki adót kell fizetniük, mint más gyártók. Ez azt jelenti, hogy 50 liter 100 fokos pálinka után (vagy 100 liter 50 fokos pálinka után) 826,75 lej jövedéki adót kell majd fizetni a háztartásoknak 2016-ban és 2017-ben is.

 

A kiskazánosok és gyümölcstermesztők is adókedvezménynek örülhetnek: 1 hektoliter abszolút alkohol után 1.653,49 lej jövedéki adót kell fizessenek, feltéve ha évenkénti termelésük nem haladja meg a 10 hektolitert. A 10 hektoliternél többet gyártó kazánok 1 hektoliter abszolút alkohol után 3.306,98 lej jövedéki adót kötelesek fizetni. A gyártók a vámhatóságnál kell bejegyeztessék kazánjaikat és csak ennek szigorú felügyelete alatt kezdhetik meg a gyümölcspárlat gyártását.

A román kormány felállított egy de minimis finanszírozási programot is, amely keretében az állami támogatást pálinkafőzésbe is befektethetik a pályázat nyertesei.

Talán mindennél fontosabb, hogy mit kezdenek maguk a gyártók termékeikkel: vannak már nagytermelők is a pálinkapiacon – például a szatmári Zetea vagy a BRAN, viszont a legtöbb gyártó sokkal kisebben gondolkodik. Termelőink kisrégiók és helyi specifikumok alapján próbálják ismertté tenni termékeiket. Az ügyesebb termelők összefogtak, és közös márkavédelem alá helyezték pálinkáikat, ezzel kialakítva és erősítve a helyi márkákat,  amelyeket különböző rendezvényeken népszerűsítenek (ilyen például a Szatmári Nemzetközi Pálinkafeszivál vagy az Oroszhegyi Szilvanapok). Érdemes megemlíteni olyan híres termékeket, mint  az oroszhegyi pálinka, vagy az eperfahordóban érlelt szilágysági pálinka, a szatmári pálinka, a máramarosi pálinka és a bihari pálinka.

Mi több, a pálinkafőzők és forgalmazók megalakították az Erdélyi Pálinka Lovagrendet is, amely a pálinkafőzés hagyományát hivatott megőrizni és továbbadni.

Mindez jó, de nem elég. A pálinka népszerűsítésében az állam intenzívebben, komolyabb programokkal kéne segítsen. Egy hosszútávú stratégiát kell kialakítani, mely a romániai pálinkák hírét a nemzetközi színtérre emelné, a magyarországi pálinkafőzdék termékei mellé.

Kategória: 
Írj velünk!
Kamatoztasd tudásodat, légy elismert szakmai körökben